Weboldal címe
Weboldal alcíme
FundMonitor
A fejlesztésben hiszünk.

- KGF -

2019. október 8.

Járások és nézések

Az önkormányzati választás kampányának hajrájában a kormányzat többször is konkrét figyelmeztetést küldött a választóknak: gondolják meg, kire szavaznak, mert egy ellenzéki településvezető megválasztásával fejlesztési forrásoktól zárhatják el a településüket.

De vajon hogyan alakult ez a jelenlegi önkormányzati ciklusban?! A FundMonitor aktuális elemzésében néhány olyan megye uniós forrásfelhasználási adatát vizsgáltuk meg, ahol ellenzéki vezetésű járásszékhely is található. A fentiek tükrében nem mondhatnánk, hogy meglepő eredményre jutottunk.

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program célja a kevésbé fejlett régiók (Budapest és Pest megye kivételével valamennyi megye) gazdaságfejlesztésének támogatása és a helyi erőforrásokon alapuló foglalkoztatás növelése. A programban rendelkezésre álló összesen 1.300 milliárd forintból 2014 óta már több mint 1.100 milliárd forint támogatást ítéltek oda ilyen jellegű fejlesztések megvalósítására, döntően a települési önkormányzatok részére. Hogy kik és milyen szempontok szerint, az azonban mindig is kérdéses volt a program kapcsán, még az Európai Unió számára is.

Az uniós források felhasználásának intézményrendszeri háttere egységes struktúrát követ. Egy koordinációs feladatokat ellátó irányító hatóság (jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium) mellett minden operatív program valamely szaktárcához (vagy a TOP esetében éppenséggel a Magyar Államkincstárhoz) tartozik, amely felelős a pályázati felhívások kihirdetéséért, a beérkező pályázatok értékeléséért és a támogatói döntések meghozataláért. A TOP esetében azonban a decentralizáció (vagyis a helyi döntéshozatal erősítése) jegyében szerepet kaptak a megyei önkormányzatok is, mint a végső döntést meghozó területi szereplők. Holott a képviselő-testületként eljáró megyei közgyűlések tisztán politikai formációk, összetételük az önkormányzati választások eredménye alapján alakul. A 2014-es önkormányzati szavazás eredményei alapján pedig a megyei közgyűlések összetétele kivétel nélkül mindenhol kormánypárti, vagyis a területfejlesztési források felhasználásáról közvetlenül kormánypárti helyi döntéshozók határozhattak az elmúlt években. Ez mondanunk sem kell, mennyire áll távol az unió forrásfelhasználással kapcsolatos politikai semlegességet hirdető elveivel és az esélyegyenlőség biztosításának elsőbbségével. De ne vegyük el az esélyét, hogy a közgyűlések a döntéshozatal során pártpolitikától független, szakmai alapú eljárást követtek volna. Ennek megítélésére vizsgáljuk meg három olyan megye gyakorlatát, amelyek erős ellenzéki bástyákkal rendelkeztek ebben a ciklusban.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésében a 2014-es választások eredményeként 15-14-es kormánypárti többség alakult ki, azonban a megyében olyan ellenzéki bázisok vannak, mint Ózd, Kazincbarcika vagy Tiszaújváros, így ideális megye a TOP források odaítélésének vizsgálatára. A táblázatban sorrendben a település neve, a polgármester hovatartozása, a 2018-as lakosságszáma, valamint a településnek juttatott TOP pályázati támogatás teljes és egy főre jutó összege látható (utóbbi szerint sorrendbe állítva).

Forrás: valasztas.hu, palyazat.gov.hu, ksh.hu

A számok magukért beszélnek, az egy főre jutó támogatásokat tekintve több mint 35-szörös különbség látható a két véglet (Tokaj és Tiszaújváros) között. Persze mondhatnánk, a Tokajban rejlő borászati és turisztikai potenciál akár meg is érdemelheti a többletforrásokat, Tiszaújváros helyzete meg amúgy is kivételes a MOL finomítókból származó adóbevételeknek köszönhetően. Aztán nézzük Kazinbarcikát, ahol az egy lakosra jutó támogatás még meg is haladja a megyei átlagot (205.148 Ft). Ózd pedig megkapta magának a hírhedt Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot, oda is ment tehát nagyberuházás, nincs itt semmi látnivaló, kérem. Mindezzel együtt a különbségek elgondolkodtatók, de vajon egyedi eset lenne ez?! Nézzünk gyorsan egy másik térséget, Somogy megyét. A közgyűlés 9:7 arányban itt is kormánypárti, azonban a járásszékhelyek között találjuk Siófokot, ahol a független polgármester közismerten rendszerkritikus. Lássuk ennek tükrében a számokat.

Forrás: valasztas.hu, palyazat.gov.hu, ksh.hu

Nocsak, ismét egy anomália. Siófok egy főre vetítve tizenháromszor kevesebb forráshoz jutott, mint a listavezető Csurgó, de a támogatások még a járásszékhelyek átlagának (263.280 Ft/lakos) ötödét sem érik el. Ezek szerint mégsem olyan fontos szempont a turisztika, mint ahogy azt Tokaj kapcsán feltételeztük? Rendben, három a magyar igazság, úgyhogy íme a harmadik olyan megye, ahol a 2014-es önkormányzati választások során volt olyan járásszékhely, ahol ellenzéki településvezető nyert. Veszprém megye a vizsgálódásunk utolsó megyéje, ahol ugye szintén a kormánypárti többségű (10:7) megyei közgyűlés dönthetett a források felhasználásáról, az alábbiak szerint.

Forrás: valasztas.hu, palyazat.gov.hu, ksh.hu

Háromból három, ismét egy ellenzéki vezetésű település a lista végén, igaz, itt már csak „alig” tizenkétszeres a különbség Ajka és a lista élén álló Sümeg között. De szintén hátul kullog Tapolca, valamint átlag (216.813 Ft/lakos) alatt jutott forrásokhoz Devecser is, a másik két ellenzék vezette járásszékhely a megyében. Úgy tűnik, a városvezető személye nem csak október 13. után lehet veszélyes a fejlesztési források szempontjából, a gyakorlat eddig sem túl kedvező az ellenzéki településekre nézve.

A következtetések levonását továbbra is meghagyjuk az olvasóknak. A magunk részéről annyit tennénk hozzá, az Unió kiemelt fontosságot szentel az esélyegyenlőség érvényesítésének, a politikai alapú megkülönböztetés pedig ennek részeként ugyanúgy üldözendő, mint a nemi vagy vallási alapú. A számok alapján mégis azt látjuk, vannak toronymagasan jól teljesítő és messze átlag alatt teljesítő települések, miközben összefüggést láthatunk a városvezető politikai hovatartozását tekintve is. Az hatalmas gond, ha a kormányzat jutalmazó eszközként vagy büntető fegyverként tekint a területfejlesztési forrásokra és nem csak azért, mert ezzel az adott településen élő saját szavazóit is ugyanúgy bünteti, hanem mert ezekre a forrásokra politikai hovatartozás nélkül valamennyi település és valamennyi állampolgár jogosult.