Weboldal címe
Weboldal alcíme
FundMonitor
A fejlesztésben hiszünk.

- KGF -

2019. augusztus 21.

Jóságban mért források

Hétfő óta a fél ország azt találgatja, vajon mire gondolt Angela Merkel német kancellár, mikor azt mondta:

„Magyarország jól használja fel az EU-s támogatásokat”.

Tán tudományosan megalapozott adatok alapján állította mindezt? Vagy csak az emelkedett, ünnepi hangulat és a túlzott udvariaskodás miatt tette? Esetleg egy politikai játszma következő lépését kell kihallani belőle? Biztosak egyikben sem lehetünk, arról ellenben nagyon is lehet véleményünk, hogy jól használjuk-e fel az uniós támogatásokat. Lássuk!

Először is nézzük, mi is hangzott el pontosan a Páneurópai Piknik 30. évfordulójára rendezett ünnepségen: „A kohéziós alapok, a strukturális alapok azzal a céllal jöttek létre, hogy elősegítsék a konvergenciát az EU-n belül – és ha ránézünk a magyar gazdasági növekedési rátákra, akkor láthatjuk, hogy ezt a pénzt az ország jól fektette be, hogy ez az emberek javát szolgálja – és Németország örül, hogy magyarországi munkahelyeivel részt tud venni ebben a növekedésben.”[1] Az idézett mondatok a kohéziós alapok céljáról szólnak és arról, hogy a magyar gazdaság elmúlt évekbeli teljesítménye igazolja azt, hogy a források – na meg az országban befektetett német tőke és az abból létrehozott munkahelyek… – serkentik a gazdasági növekedést. Másrészt a konvergencia szó a felzárkózásra is utal, vagyis arra, egy ország uniós fejlettséghez való közeledése szintén a forrásfelhasználása helyes módját igazolja.

Miközben a kormánypropaganda egyöntetűen (hogy máshogy?) ünnepli az állítást, mintha az a támogatáspolitika minden ismert, napi szinten tapasztalható hibáját egyből felülírná, a másik fél izzadságszagúan próbálja bizakodva belemagyarázni, mennyire utalhat mindez a következő hét évben elapadó forrásokra – mintha bármennyire ünneplendő lenne, amit már amúgy is jó ideje tudni: az országnak jutó összes támogatás mintegy ötödével fog csökkeni 2021 után a jelenlegi keretösszeghez képest. Egy dologról mindeközben kevés szó esik: mit jelent az, hogy valaki „jól használja” az uniós támogatásokat? Mi alapján lehet megítélni mindezt?

“Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”, adhatnánk frappáns magyarázatot a tévesen Churchill-nek tulajdonított idézettel, de a mondás használatától mégsem a megkérdőjelezhető eredete miatt tekintünk el, hiszen a makrogazdasági adatok tényleg kedvezők manapság… nem csak itthon, szerte Európában. De lássuk, hogyan „állnak a számok” idehaza: 2010 óta a magyar éves GDP mintegy negyedével lett több, a magyar gazdaság 2018-ban a negyedik legnagyobb növekedést produkálta az egész Unióban. A munkanélküliség az egyik leggyorsabb ütemben, 7,5 százalékponttal csökkent 2010 óta, a legfrissebb (2018), 3,7%-os adat a harmadik legjobb a tagállamok között. Nőnek a bérek, nő a fogyasztás, nő az életszínvonal, ráadásul újabb és újabb munkahelyek jönnek létre. Mit lehet erre mondani?! Talán csak annyit: ezek az adatok önmagukban semmit sem mondanak el arról, hogy jól használjuk-e fel az uniós forrásokat, vagy sem… a többi ország adataival való összehasonlítás nélkül meg aztán különösen nem.

Az országban felhasznált uniós támogatások minden körülmények között hatással lesznek a gazdaság rövid távú változására. A bérekre kifizetett támogatásból lesz a háztartások fogyasztása vagy megtakarítása, a forrásokból megvalósuló építkezések, beszerzések a bruttó hazai összterméket növelik és így tovább. De miközben képtelenség, hogy a támogatások felhasználása által egy ország rövid távon ne érjen el magasabb gazdasági növekedést – vagy kisebb mértékű csökkenést –, mint egy támogatások nélküli helyzetben, addig hosszú távon már a strukturális adottságok, változtatások – például az oktatás vagy a munkaerő-piac terén – és gazdaságpolitikai lépések lesznek döntők. Emellett már azt is roppant nehéz megmondani, hogy a rövid távú fellendülésben – vagy kisebb mértékű csökkenésben – a támogatásoknak konkrétan milyen szerepe, súlya van. Mindezt hosszú távon értékelni még bonyolultabb, mert bár léteznek különböző modellek – HERMIN, QUEST stb. – a hatások becslésére, a „végtelen számú” változó miatt pontos vagy akár csak közelítő értéket adni igen komoly kihívást jelent.

A hazai forrásfelhasználás gazdasági hatásainak átfogó értékelésére természetesen több példa is volt már. A KPMG és a GKI közös, nagy visszhangot kiváltó tanulmánya[2] például nemes egyszerűséggel a támogatások függőjének minősíti Magyarországot, ahol a források hiányában nem, hogy gazdasági növekedés, egyenesen visszaesés lett volna az előző költségvetési időszak (2007-2013) végére. Mindezeket a megállapításokat persze a kormány általában igyekszik bagatellizálni, épp ezért különösen meglepő dicshimnuszokat zengeni egy olyan, uniós támogatásokkal kapcsolatos pozitív(nak vélt) állítás kapcsán, amely bevallottan a magyar gazdaság növekedési rátáiból táplálkozik.[3] Mégis lenne kapcsolat a gazdaság állapota és az EU-s források között?! (Persze, hogy van, csak a mértéke a kérdés…)

Szóba került emellett a konvergencia kérdésköre is, amit az uniós átlaghoz mért GDP adatok alapján szokás megítélni. Ezen a téren, ugyan az egy főre jutó, vásárlóerőparitáson számolt GDP EU átlaghoz mért értéke valóban növekszik, jelenleg az uniós átlag 70 százalékát éri el Magyarországon – a 2010-es 65%-hoz képest 5 százalékpontot javulva –, az összkép mégis felemásnak mondható. Egyrészt 2017-ben két magyar régió – Észak-Alföld és Dél-Dunántúl – még mindig Európa tíz legszegényebb térsége közé tartozott és 2010 óta egyedül Észak-Magyarországnak sikerült „kitörnie” a tíz legszegényebb közül, de így is csak a 11. legelmaradottabb térségnek számít egész Európában. Másrészt az uniós értelemben egyedüli fejlett régiónk, Közép-Magyarország 2010 óta 4 százalékpontot rontott és már csak az uniós átlag 104%-át éri el fejlettségi szintben, vagyis a régió relatív fejlettségi szintje csökkent. Mivel eközben a két legszegényebb régió növekedése csak igen lassú volt, közel álltunk hozzá, hogy a régiók felzárkózása helyett a köztük lévő különbségek növekedéséről kelljen itthon beszélni, ami semmiképp sem utal a vidék felzárkóztatásának megkérdőjelezhetetlen sikerére.

Az uniós források felhasználását egy mondatban értékelni pont olyan leegyszerűsítő, mint a klímaváltozásról, a migrációról vagy mondjuk a Brexitről címszavakban értekezni. A források felhasználását a fenti általánosságokon túl ezer és egy indikátor alapján értékelhetjük, mondjuk olyan objektív mérőszámok alapján, mint az Európa 2020 Stratégia célkitűzéseihez kapcsolódó adatok. Ezek egyike a foglalkoztatási ráta, amely hiába munkaerő-piaci adat, ahol úgy gondoljuk, Magyarország élenjárón teljesít, európai összevetésben a 74,4%-os érték mindössze a középmezőnyre elég, de még a Visegrádi Négyek között sem a legjobb adat – Csehország jelenleg 79,9%-on áll. Számos más hasonló mérőszámot érdemes még összevetni a környező országok adataival – minderre rövidesen sort is kerítünk –, hiszen a forrásfelhasználás szempontjából konjunktúra időszakban a „versenytársakkal” való összevetésnek van igazán értelme.

Mindeközben azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, vajon mennyi szabálytalanság történik egy adott országban, vagy látunk-e gyanúsan gazdagodó érdekköröket az uniós forrásfelhasználás körül. A vérmérséklet szerint értékelt napi hírek mellett e tekintetben is vannak objektív adatok, például az OLAF jelentései vagy az évente közzétett ország- és kohéziós jelentések, amelyek szintén pontosabb képet adnak egy ország teljesítményéről. Nem beszélve a forrásfelhasználás tempójáról, a lehívások sikerességéről, azaz az abszorpciós kapacitásról, amely szintén lehet a forrásfelhasználás jóságának mérőfoka – bár semmiképp sem kizárólagos szempontja – és amelyet magunk is aktívan nyomon követünk Számláló rovatunkban. Ahogy látjuk, hiába költi az ország éltanulóként itthon a forrásokat rekord sebesen, ha közben Brüsszeltől az átlagnál lassabb tempóval tudja csak lehívni azokat – részben a támogatások felhasználásának dinamikája, részben a már többször megírt rendszerszintű problémák miatt.

Nem hisszük, hogy Angela Merkel állítását a fenti szempontok szerinti hosszas kutatómunka előzte meg, de ha mindezeket vizsgálta volna, biztos, hogy pontosabban és kevésbé polgárpukkasztó módon fogalmazta volna meg gondolatait.

(folyt. köv.)


[1] https://index.hu/belfold/2019/08/20/mit_mondott_pontosan_merkel_az_eu-s_penzek_magyarorszagi_felhasznalasarol/

[2] https://www.palyazat.gov.hu/magyarorszagi_europai_unios_forrasok_elemzese

[3] https://index.hu/gazdasag/2017/09/07/orban_viktor_kavosz/